Megrendítő gyerekvilág

Végre mi is büszkélkedhetünk. Szükség is volt már erre, hiszen a hazai filmtermés nem bővelkedik kiemelkedő alkotásokban. De most itt van a Torzók című gyöngyszem, amelyben aligha találunk kivetnivalót. Hacsak a történet szomorúsága nem az. Erről viszont nem a film, nem is a rendező tehet, hanem maga a világ.
Az önéletrajzi ihletésű történet a hatvanas években játszódik, egy vidéki nevelőotthonban. Szinte a bőrünkön érezzük az ottani lét minden keserűségét, a magányt és az összefogást, a gyerekek gyötrelmes szeretetéhségét és kiszolgáltatottságát. Az egyik nevelő azt mondja: kegyetlen világ ez, amelyre föl kell készíteni a gyerekeket Csakhogy ők gyerekek fakad ki az egyik tanár, az egyetlen, akitől jó szót kaphatnak a szüleik, a családjuk nélkül élő emberpalánták. Akik a felnőtteknél is ezerszer jobban vágynak szeretetre, biztonságra.
Mácsai Pál mint Csapó nevelő nem véletlenül nyerte el a 32. Magyar Filmszemlén a legjobb férfi epizódszereplő díját, egy személyben tükrözi a 60-as évek keserűségét és kilátástalanságát. Kegyetlenül nehéz lehetett eljátszania ezt a szívtelen figurát. Gálffi László érzékenyen, szerethetően képviseli a reményt és az álmot a rideg környezetben, amelyben viszont semmi esélye nincs. Az embertelen világban nincs jövője az emberségnek. A főszereplőt játszó fiatal tehetség, Mészáros Tamás igazi telitalálat. Gyönyörű, éjfekete szemében ott a tudásvágy, a nyíltság, az egyenesség, de a fájdalom, a keserűség is. Örökre ott marad a néző emlékezetében ez a mély, szomorú gyermeki szempár.
A Szegeden született rendező a Céllövölde, valamint a Video Blues című filmjéért számtalan elismerést kapott Cannes-tól Chicagóig, Locarnótól Potsdamig. Itthon 1994-ben vehette át a Balázs Béla-díjat. S itt a legújabb film, a Torzók, amelyért már a hazai bemutató előtt számos rangos fesztiválon nyert nagydíjat. Méltán.

Torzók
Rendezte: Sopsits Árpád
Operatőr: Szatmári Péter
Zene: After Crying